2007 - Joseph Conrad Korzeniowski éve

A lengyel Joseph Conrad az angol irodalom első olyan klasszikusa, akinek nem anyanyelve az angol, így mindkét ország méltóan büszke az író szellemi ökökségére.

Joseph Conrad Józef Teodor Korzeniowski néven Kelet-Lengyelországban, egy orosz fennhatóság alatt lévő ukrán városban, Berdyczówban született 1857-ben. Lengyel nemesi családból származott, apja költő és fordító volt. A család birtokait azonban az orosz hatóságok elvették, mert szülei résztvettek a cári elnyomás elleni lengyel szervezkedésben és felkelésben. 1861-ben a családot száműzték az észak-oroszországi Vologdába. Szülei halála után egy krakkói rokonhoz került, itt járt egyetemre. 1874-ben Marseille-be utazott, tengerésznek állt be, francia, majd angol hajókon szolgált. 1886-ban megkapta a brit állampolgárságot.

Az 1890-es évektől kezdve sorra jelentek meg művei (A szigetek száműzöttje, A sötétség mélyén, A titokzatos idegen, Lord Jim, Nyugati szemmel stb.), Első regénye, A félvér 1895-ben látott napvilágot. A regényben Conrad távolkeleti, elsősorban a maláj szigetvilágban szerzett élményeit dolgozta fel. Első regényei elsősorban egzotikus helyek színes ábrázolásai, de Flaubert és Maupassant hatására Conrad egyre inkább a lélektani ábrázolás felé fordult. Műveiben ötvözte a romantikus kalandregény vonásait a modern, pszichológiai igényű lélekrajzzal. Regényei hamar meghozták számára az elismerést. Jó barátjává vált Galsworthy és Ford Madox Ford, a fiatal írók közül pedig Henry James és H. G. Wells is példaképüknek tartották. Regényeinek alapmotívuma továbbra is a tenger maradt. Az 1887-ben megjelent A Narcissus négere című regényétől kezdve elsősorban a természettel szemben felülkerekedő ember ábrázolása foglalkoztatta.

A mélyülő lélektani ábrázolás példája az 1900-ban napvilágot látott Lord Jim című regénye, melyben azt kutatta, milyen okok miatt válik valaki árulóvá. A Lord Jimben és az ifjúsága kongói kalandjaira épülő, A sötétség mélyén (1902) című regényében Conrad meglehetősen sötét, pesszimista képet fest az emberi természetről.

Az 1904-ben megjelent Nostromó az első társadalmi regénye. A sokak által legjobb regényének tartott, Dél-Amerikában játszódó regényben a tőkés fejlődést és annak társadalmi következményeit vizsgálja. Társadalmi regényei közé tartozik A titkosügynök (1907) és a Nyugati szemmel (1911) című regénye is.

Kritikai körökben Conrad munkásságát pályája elejétől elismerték, de az igazi közönségsikert csak az 1913-ban megjelent Véletlen című regénye hozta meg számára. Utolsó regényei közül a Győzelem (1915), Az árnyékvonal (1917) és A kalóz (1923) emelkedik ki.

Conrad nem fogadott el kitüntetéseket, időskorában öt egyetem tiszteletbeli doktori címét is visszautasította, 1924-ben pedig nem fogadta el, hogy az angol uralkodó lovaggá üsse. 1924. augusztus 3-án szívrohamban halt meg a Bishopsbourne-ban. A közeli Canterburyben temették el.

"Összes irodalmi alkotásában, legyen az fikció vagy esszé, Conrad mindenekelőtt moralistaként, az egyéni felelősség és az emberi szolidaritás problémáit vizsgálva szólal meg" – ezekkel a szavakkal indokolja az UNESCO, hogy a 2007-es esztendő hivatalos kulturális eseményeinek egyikeként ismerte el Joseph Conrad születésének százötvenedik évfordulóját.